Saturday, 22 October 2016

A Rosetta, a Mars, az űrmérnökök és én

És akkor egy esős péntek délután beültem a Kandó Villamosmérnöki karának előadójába...



Ráadásul egy másfél órás kerekasztal-beszélgetésre, aminek keretében a résztvevők az űrmérnök szak lehetőségeit és kihívásait voltak hivatottak megvitatni. Nyilván azt gondoltam, h ebből egy árva szót se fogok érteni és/vagy el fogok aludni közben. Végül egy olyan jó kis eszmecsere kerekedett a dologból, h az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, ha nagyon akarnék, az az, h az asztal nem volt kerek. :)

A felszólalók között ültek az ipar, a kutatás és az oktatás képviselői is, egy szem hallgatóval kiegészülve, tehát a spektrum teljes volt. Annyiban konszenzus született, h igen, van létjogosultsága űrmérnököket képezni ma Magyarországon, lehetőleg angol nyelven, s vannak olyan tech cégek, amelyek ezt már régóta támogatják. A részleteket persze még ki kell találni, h akkor posztgrad, bsc, msc és egyéb, számomra már kevesbé érdekes akronímák formájában szervezzék a képzést. Egyébként őszintén tényleg annyira gördülékeny és követhető volt az érvek felsorakoztatása, h magam is majdnem hozzászóltam, de jobbnak láttam hallgatni. Nem akartam ajtóstul rontani a házba, h tsókolom, nekem van egy új űrkutatás blogom és itt nagyon érdekes témák hangzottak el.


Ami késett persze nem múlott, ismertek, nem ez volt az első ilyen jellegű rendezvény, amin részt vettem, csak azóta eltelt pár év. Szerencsére volt pár ismerős, az első, akivel gyakorlatilag érkezéskor megbeszéltem egy villáminterjút Solymosi János volt, a MANT (Magyar Asztronautikai Társaság) elnöke. Neki köszönés után sikerült elújságolnom h jaj, most láttam élőben egy Soyuz-dokkolást, mire ő megemlítette, h a cége éppen... de ezt majd egy későbbi posztban, mert a nap végén valóban sikerült összehoznunk egy gyors beszélgetést. :)


Full disclosure, nyilván eszembe sem jutott volna elmenni egy mérnöki kerekasztal-beszélgetésre, ha az nem a MANT által szervezett Űrkutatás Napja keretében zajlott volna. Annyit egyébként el kell mondjak, hogy az egésznek a levezetése nagyon pöpec lett, mindenkinek jutott idő elmondani a véleményét, megválaszolni az esetleges hozzászólásokat, és a konklúziókat is remekül összefoglalta Bacsárdi László, akival annó még egy csoportban ültem a TÚK tanfolyamán, s Trupka Zolival karöltve egy rövid cikket kellett összehoznunk egy bizonyos Rosetta űrszondáról, amely éppen akkor indult hosszú útjára, h majd egyszer leküldje Philae nevű leszállóegységét a 67P / Csurjumov-Geraszimenko üstökösre.


Hát... az se tegnap volt, azóta bizony eltelt 12 év, Philae pattogott párat, aztán sikeresen befészkelte magát az égitest egy zugába, pont egy november 12-i napon, ami e sorok írójának a szülinapja... és ha még annyit hozzáteszek, h a nap végén sikerült pár szót váltanom egy mérnökkel, aki személyesen dolgozott a Philae egyik műszerén, akkor azért beláthatjuk, h ennyi véletlen egybeesést még egy sikeres brazil szappanopera írói se hoznak össze gyakran, nem mintha néznék brazil szappanoperákat. Oké, láttam már pár részt, de az tényleg nagyon régen volt...


Előadások is jöttek, nagy örömömre ott volt Tari Fruzsina, a Magyar Űriroda vezetője, akivel nagyon szeretnék egy kötetlen beszélgetést az ESA-tagságról és a magyar űrstratégiáról, egyelőre dolgozunk az ügyön. Hirn Attila Rosetta-összefoglalója remek hírt hozott számomra, miszerint az üstökös nyomokban alkoholt is tartalmaz, no persze nem úgy. Remélem azért Philae legalább egy pohárkával felhörpintett, miután sikerült megkapaszkodnia a 67P-én.

Both Előd huncutul fanyar stílusával igen részletesen ismertette az ExoMars eddigi hosszú történetét, ez számomra jobban perspektívába helyezte a hét eseményeit, gondolok itt a TGO és a Schiaparelli kalandjaira. Mikor e sorokat írom már napvilágra kerültek a NASA MRO még nem túl nagy felbontású fotói a lander helyszínéről, s bizony olybá tűnik h valóban már 2 darab Schiaparelli kráter van a vörös bolygó felszínén, ahogy tegnap ennek lehetőségét valaki viccesen felvetette.


S hát egy ilyen nap nem érhetett volna véget egy kis ünneplés nélkül, hisz a MANT 30 éves lett, ebből 10-et simán letagadhatna (bocsánat, ezt muszáj volt). Almár Iván sztorizott egy sort, kezdve azzal, h sajnos akkoriban még nem szelfizett senki (hahaha), majd történelmi értékű fotókat is megosztott. Én addigra már adrenalinszintileg elég jól voltam, meg hát kezdő űrblogger akkor netvörköl, amikor lehet, ezért igen vidám beszélgetésbe bonyolódtam űrbéli paprikatermesztésről illetve esetleges űrkutatási előadások meglátogatásával kapcsolatosan, még egyszer köszönöm a fiatal kollegák türelmét és kedvességét, mindenképpen jelentkezem majd, annyi itt az érdekes téma, mint égen a csillag...


Szóval, torta, vidámság, régi és új ismerősök, tényleg jó kis délután volt. Meg hát mikor ülhet az iskolapadból ezer éve kinőtt ember lánya egy esős pénteken egy villamosmérnöki kar előadójának lépcsőjén, okos emberek társaságában, űrkutatást hallgatva. Persze csillogó szemekkel, mint mindig. Már ezért megérte. :)

















No comments:

Post a Comment